Már egy ideje sétáltam, amikor mögöttem megreccsent egy ág. Azonnal
hátrafordultam, de nem láttam semmit, illetve senkit. Kicsit furcsa volt és
későre is járt már az idő, így elindultam haza. Útközben még hallottam, hogy
megreccsen mögöttem egy -egy ág, de nem láttam semmit. Körül belül fél úton
jártam, amikor nagyon rossz érzésem támadt, így szaporáztam lépteimet.
Hamarosan haza is értem, de otthon síri csend fogadott. Anyáék nem szóltak,
hogy mennének akárhova is. Ezért volt nagyon furcsa, hogy sehol senkit nem
láttam. Úgy döntöttem körülnézek a lakásban. Közben megszólalt fent a szobámban
a telefonom -tényleg azt itthon hagytam-. Felszaladtam, még időben sikerült
felvennem. David hívott.
- Szia Ash.
- Szia David- köszöntem, közben elindultam szüleim szobája felé.
Álmomban sem gondoltam volna, hogy mit fogok látni.Ott hevert, félig a
földön szüleim holtteste. Amint felfogtam mit láttam kitört belőlem a sikoly.
El is felejtettem, hogy David még vonalban volt. Ez akkor tudatosult bennem,
amikor a telefonból hallottam a hangját.
- Asley, mi történt? Ashley? Ashley?! Szólaj már meg! Ashley...! Ott
vagy? Ashley?
- Igen... itt vagyok- mondtam remegő hangon.
- Mi történt?
- A szüleimet... megölte... valaki...- mondtam akkorra már zokogva.
- Átmegyek - mondta és le is tette.
Én pedig ott összerogytam a földön és zokogtam.
Nyitva hagytam az ajtót, így David be tudott jönni. Kihívta a
rendőrséget és a mentőket is. Odajött hozzám, felsegített és bevitt a szobámba.
Az asztalomon viszont talált egy darab papírt. Ez állt rajta: "Ashley.
Sajnálatos módon te nem voltál itthon, így a szüleidet kellett megölnöm, de
vissza jövök érted is, ne aggódj. Hamarosan találkozunk"
David nem mutatta meg nekem a
levelet, egyből odavitte a rendőrfőnöknek. Beszélgettek egy ideig aztán vissza
jött hozzám, átölelt.
- Nyugodj meg Ashley. Most már minden rendben lesz. Itt vagyok és
vigyázok rád. Megvédelek bármi áron!
- Nem akarlak téged is elveszíteni, azt már nem élném túl.
- Nyugodj meg Drágám, nem fogsz. Egy kis időre ideköltözök
hozzád. Nem szeretném, hogy egyedül legyél, és így jobban tudok rád vigyázni.
Közben a rendőrök befejezték a helyszínelést, elszállították a
holttesteket, majd elmentek. David pedig felhívta az anyukáját, hogy hozzon el
neki pár dolgot, és mondta, hogy ideköltözik hozzám egy kis időre.
- Ashley. Szeretném ha tudnád, hogy én mindig itt leszek veled.
- Köszönöm David- mondtam, majd odabújtam hozzá.
Másnap reggel talpig feketében mentem suliba és reménykedtem benne,
hogy senki nem szól majd hozzám. David beszélt helyettem és egy pillanatra sem
mozdult mellőlem. Persze akadtak olyanok, akik polt letojták, hogy mi történt
előző nap. Az egyik srác olyan szinten kiakasztotta David-et a bunkózásával,
hogy kishíján megverte, de nem tette, egyrészt a rendőrök miatt, akik rám
vigyáztak, másrészt meg lebeszéltem róla. Viszont a srác továbbra is bunkó
volt. Az egyik rendőr, Jeams, ő volt a legfiatalabb, odajött és elbeszélgetett
Steve-vel. Utána már messzire elkerült minket.
- Kösz Jeams -mondta David- Ha nem lépsz közbe tuti agyonütöttem volna.
- Nincs mit. Tudom Dave. Ismerlek már annyira, hogy tudom mikor kezd
elborulni az agyad. Láttam rajtad, hogy már nem volt sok vissza, így inkább
közbe léptem.
- Kösz még egyszer, de megyek is vissza Ashleyhez. Csá.
- Csá.
Valami furcsa volt számomra, úgy éreztem Jeams hangsúlyából, annak,
hogy "kezd elborulni az agyad" volt valami mögöttes jelentése is, de
nem tudtam rájönni, hogy mi. Davidnek feltűnt szótlanságom.
- Min gondolkozol ennyire Ash?
- Csak azon, amit Jeams mondott.
- Te hallottad a beszélgetést?- lepődött meg.
- Igen. Minden szót. Talán baj?
- Nem, nem baj, csak...
- Csak mi?- kezdett nagyon furcsa lenni az egész. Úgy éreztem David
titkol előlem valamit és Jeams tudja, hogy mit.
- Ez olyan dolog, amit nem lenne szabad elmondanom neked, sőt senki
másnak, aki nem érintett a dologban- mondta végül- És ha mégis elmondanám nem
ez lenne a legmegfelelőbb hely.
- Értem. Ez azt jelenti, hogy majd később elmondod?
- Igen. Majd elmondom. Elvégre az is én vagyok, jogod van tudni, mivel
velem vagy, de majd csak otthon mondom el.
Nem válaszoltam csak bólintottam, de szavai hatására egy szó villant be
az agyamba: vérfarkas. Egyáltalán nem értettem miért és nagyon is furcsálltam. Bár, ha belegondolok, hogy vámpírok léteznek.....
Végül letelt a suli idő és mehettünk haza. Otthon, ahogy David megígérte
elmesélt mindent.
- Figyelj, igazság szerint erről tilos beszélnem, de mégis elmondom
neked, mert szeretlek, fontos vagy nekem, és úgy érzem tudnod kell, hiszen ez
is én vagyok - itt szünetet tartott - Van egy "átok" ami évezredek
óta öröklődik a családomban, aminek hatására minden teliholdkor farkassá
változunk. Igaz azóta már megtanultuk uralni, így akkor változunk át amikor
akarunk, de vannak olyanok, akiknek még nem sikerült teljesen uralmuk alá venni
farkas énjüket, így ha dühösek, vagy valamilyen más erősebb érzelmi hullám éri
őket nem tudnak uralkodni magukon és átváltoznak. Még nekem sem sikerült
teljesen megtanulnom uralkodni magamon, ha dühös vagyok ~erre célzott Jeams~,
de neked nem kell félned tőlem. Történjék bármi neked képtelen lennék ártani.
Előbb halok meg érted, mint hogy bántsalak!- mondta.
Én pedig ültem magam elé bámulva és azon gondolkozva, hogyan találtam
ki délelőtt, hogy micsoda David. Meg múltkor, hogy kitaláltam Daniel mit fog mondani... Úgy tűnik érzékeny vagyok más emberek gondolataira, más magyarázat nem jutott eszembe.
- Félsz tőlem?-zökkentett ki gondolataimból.
- Nem, dehogy is, csak...- itt elakadtam.
- Csak mi?- kérdezte nyugtalanul.
- Csak ma, amikor mondtad, hogy majd elmondod, hiszen az is te vagy...- szünetet tartottam- hát lényegében kitaláltam mit fogsz mondani. A semmiből bevillant egy szó, és ez a vérfarkas volt, ez ijesztett meg picit.... vagy ez valami képességed?
- Értem és nem, engem is ugyan úgy meglepett, mint téged.
David vette észre mennyire elrepült az idő.
- Viszont későre jár. Menjünk aludni, majd holnap gondolkozunk ezen.
Rendben?
- Rendben.
Mind a ketten elmentünk zuhanyozni, majd lefeküdtünk aludni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése